A Sidney felhasználó összes verse >>>
The Golden Age of Grotesque (A Groteszk Aranykora)
Bíborvörös hattyú úszik méregzöld vizeken,
színes üvegajtón sikoltva kopog egy idegen.
Gyertya sárga lángja gyúl a márványkandallón,
üvegszemek gurulnak a szálkás fapadlón.
Öltönyös csontváz morog, elfogyott a bora.
Uraim! Hölgyeim! Ez itt a Groteszk Aranykora!
Masnis hajú kislány, késsel a kezében,
anyja gyászolja halott babáját talpig feketében.
Hosszú lépcsők, festett falak, buta, obszcén szobrok,
elrohadt rózsákkal tömködött, csótány-mászta csokrok.
Röhögő Frankenstein, eléggé jól megy a sora.
Uraim! Hölgyeim! Ez itt a Groteszk Aranykora!
Nagymamája a csontjából farag síró babát,
csak abban leli boldogságát, ha sanyargatja magát.
Kisfiú hallgatja a mesét, de rémálomra vágyik,
egy szörny az ágya alatt éhesen kimászik.
Az elhunyt háziállatnak meg urnában a pora.
Uraim! Hölgyeim! Ez itt a Groteszk Aranykora!
A pók szer***mes a macskába, de ezt már ezer éve tudják,
mert szerenádos zongorákkal vannak tele az utcák.
A cirkuszi késdobáló szomorú, nagy a vesztesége,
kirúgták, mert megtetszett neki a gonosz bohóc felesége.
Taps-taps-taps - Az idegennek most lesz a műsora.
Uraim! Hölgyeim! Ez itt a Groteszk Aranykora!
Sidney 2015.02.02.
