A Sidney felhasználó összes verse >>>
Az énkép
Észak felől jöttem, kurva koszos vagyok,
repkednek felettem a percnek tűnő napok.
Rózsák, amelyeket egyenként letépek,
már akkor elvéreznek, mielőtt hozzájuk érek.
Egyenes úton haladok az Alvilágon át,
sötétben indulok, így senki meg nem lát.
És utálok mindenkit, mert csak erre vagyok képes,
bár kívülről úgy tűnhet, minden ragyogó és fényes.
Akit viszont szer***tek, mindent meg fogom ölni,
hogy lehessen belőlük igazi emberszagú kölni.
Fogalmam sincs, ezt miért, vagy azt miért teszem,
hogy felvágom a hasamat és a beleimet megeszem.
Nem moshatják az agyam, nem én vagyok a szennyes,
többször vagyok pusztító, de nektek csakis csendes.
Én is ember vagyok, ami borzasztó és szégyen,
inkább elenyészni kíván mocskos, buta lényem.
Sidney 2015.01.20.
