Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Szatmári Kristóf felhasználó összes verse >>>



Hajnal előtt

Kitárom fáradt szárnyaim,
Kirepülök a csillagtalan éjbe.
Meztelen, sötétben, hangtalan.
Egy régi nyár emléke.

S sóhajok csalódott szelén,
Mint láthatatlan köd madár,
Suhanok a horizont mögé,
Ahol egy másik árny vár.

Sötétebb, teltebb énnálam,
Ős szárnyait az idő húzza,
Áldott bölcsességgel megóv,
S fáradt testem eltakarja.

Leránt magával a mélybe,
Elszakít a hideg fénytől,
Menedéket emel fölém,
Békés, nyugodt csendességből.

To Top