Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Mária Grünczeisz felhasználó összes verse >>>



monochrome

Órák.nem beszélsz.

Elvetél.

Benned hogy elküldj,bennem hogy szeresselek.

Ülünk.

Cseréljünk szerepet.



Én fekszem le melléd.

Tudom tudom. a hideg parkettánál csak a kádakat szereted jobban.




Nézzük a fehér plafont, az üres életteret.



Az emlékek.-mondom közönnyel,

s átlót húzok a szíved felett a levegőbe.


-Lemoshatatlan foltokat hagyok a falaidon.-

(megint próbálok valami maradandót és utánozhatatlant mondani,

hogy neked egyetlen legyek,

s tudom ,hogy most már csak büszkeségből mondok szépeket

mert nem akarom azt ,hogy ha majd a lányodnak mutatod

azt a képet a koliról amin hárman vagyunk rajta,

a srácról aki mögöttünk sétál el többet mesélj mint rólam.


Most olyanok vagyunk ,mint két idegen közé szorult ölelés.

To Top