A Eszti03 felhasználó összes verse >>>
Elmúlás
Mikor megszületünk,világra érkezünk,
akkor kezdődik meg a földi életünk.
Még csak csodálkozunk ,nézünk jobbra-balra.
de abban a percben felsírunk zokogva.
Talán már érezzük az élet minden baját,
csak akkor nyugodunk meg,ha megpillantjuk anyát.
Egy csodálatos asszony ki világra hozott,
Mellkasán feküdve csókokkal halmozott.
Mire észbe kapunk,már fel is cseperedünk,
Napról napra élünk,boldogan nevetünk.
Felnőtt kor küszöbén keressük a párunk,
Házastársak leszünk,és gyerekekre vágyunk.
Megszületik végre a várva várt baba,
Boldogságba úszunk az életünk Ő maga.
De a gyerek felnö a szülő megöregszik,
Mindene meglegyen csak arra törekszik.
Mindennél fontosabb a család boldogsága,
Nem is érdekel már az idő múlása.
Utolsó percekben mikor velük leszünk,
oda adjuk nekik az egész életünk.
Szépen elbúcsúzni csakis ez a vágyunk,
Békesség lepje el a halálos ágyunk.
utolsó utunkra ők még elkísérnek,
a ravatalozóba könnyes szemmel lépnek.
Így múlik el végül egy emberi élet,
lelkünk mikor kiszáll másban újra éled.
Ne sajnáljad tehát a földi életet,
mert a menyországban mindenki szeret!
lábatlan 2011. november 28. Eszti
