A Verset Mondó felhasználó összes verse >>>
Párás, izzadt volt a Duna reggel
Párás, izzadt volt a Duna reggel,
Körökben cikáztak érzelmei,
Mondandója nyomasztóan telepedett szemeimre,
Kimért hullámai közül magabiztosság tornyosodott,
gondolataim felé.
Támadt, távolról kelt fel és jött,
Nyúlt felém és érzékeny múltamhoz,
Felduzzasztotta emlékekkel törékeny testemet,
Szürke kezével észrevétlenül kitépte,
szívemnek felét.
„Az enyém is, elviszem, folyik tovább velem”,
Némán mondta, szavak nélkül és én,
Néztem, hogy megteszi, remegve álltam ott,
Mint kisgyerek ha játékát elveszik, s ezzel
tajtékos kedvét.
Aztán nyugodt, mélykék volt a Duna másnap,
Már nem is emlékezett szívem ízére,
És vártam, hogy magamat lássam benne,
De tudtam, hogy a tükröződésben többen,
együtt vagyunk.
