A Szabó Dárió felhasználó összes verse >>>
Alábukás
Arcom a zsenge horizonti égpír
Melyet a csontsovány felhők
Molesztálnak; megtépik egymást is,
Majd fel-felzabálják pozsgáimat az
Ég övéről. Tekintetem kihűlt tavak
Medencéje. Úsznak. Alábukom
Rész-egészeként a sápadt, súlytalan
Sóhajok sármos alkonyi harmatának.
