A Sárosi Szabolcs felhasználó összes verse >>>
Te okoztad
Csak tudnám, hogy mi fogott meg benned annyira,
de sose fogom ezt megtudni.
Akármeddig várhatnék rád, hisz te semmibe veszel,
s tudom, hogy a végén én fogok elbukni.
Bár tudnám hol rontottam el a feladatot,
amiben én vagyok a toll, te meg a rejtvény.
Érzelmeid irántam szétfoszlottak,
mert egy újabb küszöbbe botlottak.
Szerelmem irántad lángoló tűz,
melyet te vízzel locsolsz.
Az összes hibámat kijavítottam,
de te ígyis csak mocskolsz.
Miért kell mindig igazad legyen?
És miért én kell legyek a szenvedő alany?
Szívem legtitkosabb helyén
mindig a te nevedet kiálltom halkan.
Elég lehetne egy búcsúszó, mivel elengedlek,
aztán bennem elszabadulna a rengeteg.
Fáj, nagyon fáj...
Egy hasadás a mellkasomba, mit te okoztál
El sem tudnád hinni mennyit ártottál.
De még így is szeretlek, túlságosan is
Mondanám, hogy elengedlek,
ám félek attól, hogy elveszítelek.
