A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Menjetek, ha menni kell!
Varjú Zoltán:
Menjetek, ha menni kell!
****
Menjetek, ha úgy érzitek, menni kell…
S messzire visz a lábatok, innen el!
Ha elhagy téged a gyermekkori ölelés
a könnyű álom ígérte, édes feledés,
indulj, keress magadnak új álmokat,
mert az idő múlik és nem válogat!
****
Menjetek, ha úgy érzitek, menni kell…
S messzire visz a lábatok, innen el!
Ha véget ér a szenvedélyes szerelem
a láng kihuny, s nincs már érzelem,
indulj, keress magadnak új csókokat,
lángra lobbant, testet öltött vágyakat!
****
Menjetek, ha úgy érzitek, menni kell…
S messzire visz a lábatok, innen el!
Ha azt gondolod, vár egy jobb világ
és elhiszed, ott megtalál a boldogság,
indulj, keress magadnak új hazát,
mert azt reméled, jobb az élet odaát!
****
Menj csak, ha úgy érzed, menni kell…
könnyen visz a lábad, messze innen el!
De ne feledd az életednek alkonyán,
hol ringatott a bölcsődben édesanyád,
hol adta csókját, neked az a lány,
akinek a szívedből szólt a szerenád,
hol volt büszke rád az édesapád,
hol vár vissza a szerető testvér,
aki egy tőről fakad s véredből a vér,
hol illatozza neked a virág az illatát,
hol suttogják, egymás közt a fák;
hogy egyszer, talán majd visszatérsz,
s a szülőföldben, örök nyugovóra térsz!
****
Paks, 2016. május 8.
