A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Karácsonyra várva
Varjú Zoltán:
Karácsonyra várva
***
Ni, amott a tálcán, szőlő és datolya
belopózik a szobába
a narancs finom illata.
Feldíszített fenyő, rajta cukorka
ajándékok, szépen sorba rakva,
sorakoznak, degeszre alatta.
Az asztalon, díszes teríték,
ünnepi cicoma,
tán kissé, giccses is e pompa.
Készülnek a sültek, bárány és pulyka,
na és a sütemény,
no meg persze torta.
Szép minden, halotti néma csend van,
olyan csend, akár a sírban,
vagy a ravatalozóban,
ahol égnek a gyertyák
a gyászos magányban.
Nem hallok zsivajt, sem gyermeki,
hangokkal teli,
édes kacagást.
Csak a poharak csilingelnek,
pezseg a pezsgő, s a vendégek körbe,
nézik egymást a görbe tükörbe,
néha bele-bele nézve
és nem veszik észre,
hogy a boldogság, amire annyira vágynak,
Őket milyen messzire elkerülte!
Miközben a valóság, amit nem látnak,
egy görbe tükörben ér körbe…
***
Ni, emitt a kis kosárban dió,
napnál is fényesebben ragyogó,
aranypapírba csomagolva,
azt várja,
mikor kerül fel végre a karácsonyfára.
Kedvesen mosolygó, asszony a konyhában
lisztet szór a tálba, s a tésztát dagasztva,
jár a keze, majd kiteríti a deszkára,
kinyújtja és dióval, mákkal szórja.
Meghinti a szeretetével,
megáll egy pillanatra,
áldást kérve, keresztet vet kezével.
Öt szempár lesi, ahogy készül a kalács
miközben szó nélkül, serényen segítenek
az édesanyának a kicsiny szorgos kezek.
Megterítik az asztalt, tányér kerül elő,
Elsőnek az asztalra, vasalt tiszta terítő.
Tavaly is ez volt az ünnepen rajta,
felismeri a kislány, hozza is szaladva,
boldogan és közben, énekel vidáman
a testvérekkel együtt, szólnak a dallamok.
Nézi őket, szerető szívvel az édesapa
feleségét átkarolva,
így készülnek a Karácsonyra.
****
Gyere kisfiam,
átmegyünk a szomszéd portára.
Szól kedvesen,
legkisebb gyermekéhez apukája.
Kezében, szépen megrakott tálca,
tele igaz szeretettel,
ajtó nyílik tágra, kezet ráz a kétgazda,
egymásnak, Boldog Karácsonyt kívánva.
Betessékelik gyorsan Őket,
eközben búcsúztatják az elmenőket,
távozik a vendégsereg, kiürül hamar a ház.
Leültetik a kisfiút és mellé az apukát.
Hamar előkerülnek a poharak
és isznak egy áldomást.
A kisfiúnak, ezalatt, megmutatják
a díszesen felöltöztetett, fenyőfát.
Csillagszórót gyújtanak, leoltják a lámpát.
Az ifjú hölgy, megtörölné a szemét,
de látja férjét,
ahogy könnyeit rejti el
szomorúan a komor sötét.
Néhány kedves szó és persze a trakta
„tessék, egyél még csöppségem”
szól a házigazda,
remegő kezével a gyermek fejét simogatva.
Szűk esztendő van oda,
Boldogság költözött a házba,
semmi felesleges giccs, nincs a szobában,
gyermek döngicsél, s mosolyogva fogja
az édesanyja a kebléhez szorítva,
gondos kezekkel ügyel a kisbabára.
Eközben átkopog az apukája
a szomszéd portára.
Kezében tálca,
gazdagon, tele rakva
és tiszta szeretettel, mindkét ajtót
a szív szélesre tárja,
egymást üdvözölve, Karácsonyra várva!
****
Paks, 2016. március 5.
