A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Vádollak!
Varjú Zoltán:
Vádollak!
***
Vádollak téged, édes jó Istenem,
hogy túlzottan szereted életem…
hisz nem hordott a hátán a Föld,
ilyen gyarló porhüvelyben élőt,
aki a képmásodban tündökölt,
némán tűrte, ahogy testvért ölt
a fiú és a lány közben elvetélt,
önként megölve a gyermekét!
***
Vádollak téged, édes jó Istenem,
hogy Nekünk adtad mindened…
egyszülött Fiad feláldozva értünk,
s Mi hitvány módon visszaéltünk,
jóságoddal és a szeretettel,
s a Tőled kapott kegyelemmel,
amit megszolgálni nem lehet,
s felfogni képtelen a képzelet!
***
Vádollak téged, édes jó Istenem,
hogy vigyázol reám s szégyenlem,
amiért reám tékozlod az időt,
ebből merítek, nap mint nap erőt,
hogy elviseljem Egóm, önmagam,
halld hát imám, könyörgő szavam,
hozzád szól e keserédes fohász,
temetői harang, sötét néma gyász,
a menyegzői öröm a vidám nász,
gyermeki áldás a keresztvíz alatt,
evés előtt, terített asztalodnál,
koldusnak adott étel a jó falat,
amit könnyek közti hálaszóval,
rebegnek el reszkető ajakkal,
s az emberi faj összes érdeme,
lelke szépsége és szerető szíve,
nem ellensúlyozhatja azt, hogy:
ő maga a Világegyetem szégyene!
***
Paks, 2016. április 19.
