A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
egyszer mondom el
Varjú Zoltán:
egyszer mondom el
(egy szuszra)
***
Mondd gyilkos vagyok Én?!
Aki a Csend virágokkal teli
némán steril halott földeken
a kortalanság élettelen mezején
kifolyt vérével beszennyezett
terjeszkedő folttal becstelenített
makulátlan hófehér becsületén
ejtett
halálos sebtől kivérzett testén
ünnepel s a halotti tort megülve
hallgatja magát sírboltba temetve
dalolva egy szép sorvasztó dallamot
temessük el hát végre a tegnapot
jöjjön el a reményteli jövőkép
ami mindenen túltesz és átlép
vigadjon hát az élő és a holt
aki egykoron még ember volt
de mára csak kóbor s űzött lélek
aki hitte amíg él addig remél
mert fényből születik meg a sötét éj
és ott ragyog az égen a csillagom
erre gondolok és lassan elhagyom
a keserédes szomorú bánatom
de most a jó kedv és derű
amitől semmi sem keserű
ami átsegít majd mindenen
a magamra kényszerített fegyelem
meg a lebutított tompa értelem
és a kérdés amire nem jön válasz
meg az elesett akinek nincs támasz
neki az igencsak soványka vigasz
hogy nincs egyedül e földtekén
se bújával se örömével
s ha mi ezt együtt mondjuk el
amire senki sem felel
mert a közöny semmire nem figyel
így Te aki olvasod hát jól figyelj
ezt Neked csak egyszer mondom el!
***
Paks, 2016. április 2.
