A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Télen a tanyán
Varjú Zoltán:
Télen a tanyán
****
Üvöltve tombolnak a fagyos szelek
a téli hóvihar, nagy pihékben hordja
a havat a pusztán és földre borulva
összetapadva, összekeveredve hevernek
a halmokban összehordott, hópelyhek.
A Jó Isten, égi áldását küldi a földre
és végeláthatatlan paplanjával betakarja,
míg a szem ellát a tájat fehérbe borítva.
Ereszcsatornáról lógva, csüngenek alá,
a megdermedt vízcseppekből a jégcsapok,
mint a puska végére, felcsatolt szuronyok,
fenyegetően mutatják, lefelé az irányt.
Az istállóban didereg, egy árva tehén
és a gazda az egyetlen kincsét,
mint a gyémántot, úgy hordozza tenyerén.
Hisz odabent a házban, öt gyermeke bújik
a foltos dunnák rejtekén.
Reggelire, mindegyik kakaót kívánt,
… és hozzá, édes foszlós kalácsot,
amit az édesanyjuk készített,
diósat na és persze mákost.
De most a lefekvés előtt,
még elmondanak, egy Miatyánkot
és lelkeket átható izgalommal telve,
várják már nagyon a Karácsonyt!
****
Paks, 2016. március 2.
