A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Virradóra
Varjú Zoltán:
Virradóra
****
Itt ülök az éj, küszöbét átlépve,
és nem jönnek a szavak.
A lelki szemeim előtt fátyol,
most, parázs sem világol.
Nincsenek kontúrok, se színek
a belső hangok is elhalkultak,
nincsenek, szirén énekhangok,
se vadul tomboló,
pergőn doboló, egyre hangosodó
elviselhetetlen zörejek.
Most, csak csend van
és arra figyelek,
hogy az éji, sötét lepel, hulljon alá
ami akkora, hogy betakarná,
talán az egész világot.
Sötétségben tartva
a fényétől megfosztva
a Napot.
Szenderegve hallgatok és várok
a jó szóra, meg a gondolatra,
ami tudom jól,
majd megérkezik virradóra!
****
Paks, 2016. március 2.
