A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Üresen kopognak
Varjú Zoltán:
Üresen kopognak
***
Vége van a tikkasztó, forró nyárnak,
nem érezni az illatát az akácvirágnak.
Sárgállik a levele az öreg körtefának,
hoz ugyan hajtást, de rég nem terem.
A régen elhagyott, nád tetejű háznak
a fehérre meszelt, repedt oldalának,
neki támasztott, odvas fataligának,
hiányzó kerekét, keresi a tekintetem.
***
Üresen kopognak, odabent a lépteim,
elmosódott, kifakult, kopott emlékeim
a felszínre törnek, mint ajkamról a szavak:
Érzem még a füstjét, annak a pipának,
amit, szeretettel adtam, édesapámnak,
Látom még, magam előtt a szobámat
a dolgos keze nyomát az édesanyámnak
és még jól emlékszem, engem itt régen,
ölelő karokkal, mindig hazavártak!
***
Paks, 2016. február 29.
