A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Én, ide születtem..!
Varjú Zoltán:
Én ide születtem..!
****
Hív a nyíló, tavaszi Kikerics illata
a puszták végestelen homokja
az emlékeim, szerelmes délibábja
a Hortobágyon a gulya,
s a pásztortüzek lángjaival,
vörösre festett,
fényárba borított éjszaka.
Nyájat kerget a puli
s a holdat ugatja a komondor,
reszketve húzza össze magán
az esti hidegben, subáját a pásztor.
Hazaértem, hol megpihenni vágyok,
ameddig, csak a szem ellát,
rónaságot látok,
ahol a lemenő napsugár
a végtelenbe vész
és végtelen a látóhatár,
szemed bármerre is néz!
****
Tavaszi szelek hozzák felém
a fenyvesek gyanta illatát.
A Kárpátok gyűrűjében a szél,
Nekem suhog, hozzám döngicsél,
mint egy apró kisded,
ki az édesanyjának,
minden mozdulatát
és minden szavát lesi.
A Kárpátok bércei,
szelek hangján, morajlással teli
szeretetét, Nekem süvölti!
A hegyeim közt, otthon vagyok,
nagy hasadékokban, ha a halál
völgyében is járok,
Itt, Én, majd mindig, reátok találok,
s ha el is kell hagyjalak benneteket,
mint a hűtlen szerető…
Engem, Ti akkor is visszavártok,
bárhogy is, múlik az idő…
****
Bölcsőmet ringatta, itt édesanyám
és a lágy hűvös szellő,
itt nőttem fel, s az első öleléssel
az első, ezer csókkal, érintéssel
vágytam a holnapot,
ahol örök megnyugvással,
kerül reám a szemfedő.
Otthonommá nő, fölém a temető,
melyben sírom lesz az ágyam,
e Föld pedig a vánkosom.
Nekem ez a Hazám, Én ide születtem
Veletek együtt nőttem fel,
Ti vagytok, szeretett Nemzetem,
Itt van az otthonom…és Istenem,
Őt soha, meg nem tagadom!
Akárcsak, ahogy Nemzetet se,
Igaz Magyar, Hazát sem cserél
és nem inog hitében,
fújjon bármilyen viharos szél!
A Kárpátok bérceiről és dicső múltról,
az eljövendőről, szeretettel,
most Nekem mesél.
Paks, 2016. február 22.
