A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Ne sirasson senki
Fagyos érintésed a kihűlt parázsban, hamu és korom,
mégis éget, ahogy izzik és a lángjait érzem az arcomon.
Ajkadról szólnak a kimondott és kimondatlan,
hamis gondolatokban, született szavak,
de az álságos és mímelt érzelmeiddel,
Engem azok többé, ne sirassanak!
****
Hagyd el a hazugságban megfogant, galád érzéseid,
s ne tedd fel nekem, a csalfa és cinikus kérdéseid.
Kérdezve, mint ha érdekelne, hogy mi is van velem,
miközben a határtalan önzésedben, mérhetetlen
gonosz szándékaid, szerinti vágyaid, kíméletlen
gaztettre sarkallnak és minduntalan,
szólnak a hazug s gyilkos szólamok
és elrejtik benne, szinte hangtalan,
hogy szeretnék a véremet venni,
mert szót mertem emelni…
mindaz ellen, ami aljas és bitang!
****
Közben elmondod, hogy mennyire szeretnél, szeretni,
úgy, ahogy azt, Te el tudnád képzelni,
hogy szerinted, Nekem mi lenne a jó,
de akkor inkább, szóljon értem a harang,
vagy gyújtson lángot,
s szórjon szikrát bennem a harag,
minthogy önként adjam fel önmagam,
s ha ezért, innen majd, végleg el kell menni,
vagy talán, örök nyugovóra térni,
akkor itt e Földön, Engem többé, ...ne sirasson senki!
****
Paks, 2016. február 21.
