Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>



Ne sirasson senki

Fagyos érintésed a kihűlt parázsban, hamu és korom,

mégis éget, ahogy izzik és a lángjait érzem az arcomon.

Ajkadról szólnak a kimondott és kimondatlan,

hamis gondolatokban, született szavak,

de az álságos és mímelt érzelmeiddel,

Engem azok többé, ne sirassanak!

****

Hagyd el a hazugságban megfogant, galád érzéseid,

s ne tedd fel nekem, a csalfa és cinikus kérdéseid.

Kérdezve, mint ha érdekelne, hogy mi is van velem,

miközben a határtalan önzésedben, mérhetetlen

gonosz szándékaid, szerinti vágyaid, kíméletlen

gaztettre sarkallnak és minduntalan,

szólnak a hazug s gyilkos szólamok

és elrejtik benne, szinte hangtalan,

hogy szeretnék a véremet venni,

mert szót mertem emelni…

mindaz ellen, ami aljas és bitang!

****

Közben elmondod, hogy mennyire szeretnél, szeretni,

úgy, ahogy azt, Te el tudnád képzelni,

hogy szerinted, Nekem mi lenne a jó,

de akkor inkább, szóljon értem a harang,

vagy gyújtson lángot,

s szórjon szikrát bennem a harag,

minthogy önként adjam fel önmagam,

s ha ezért, innen majd, végleg el kell menni,

vagy talán, örök nyugovóra térni,

akkor itt e Földön, Engem többé, ...ne sirasson senki!

****

Paks, 2016. február 21.

To Top