A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Ahogy élsz, úgy ítélsz!
Varjú Zoltán:
Ahogy élsz, úgy ítélsz!
***
Gennyedző, fekélyes sebekké nőtt mára
a lelkeket pusztító, hatalmi gőg mámorában
úszó, ingoványos métely, fertőjében sarjadó,
az anyja méhében fejlődött, halott embrió.
Szabadság utáni vággyal,
tüskés ággal és hervadt virággal,
kihűlt, szégyentől fagyos ággyal
várnak, miközben küzdened kell!
A mesterségesen, reád testált magánnyal,
harcolhatsz, egy élettelen világgal,
ami ragaszkodik hozzád és nem enged el!
Rabságod láncai a kényelem,
meg az önmagadtól is tartó félelem,
melyek béklyói a megszokásokon át,
gúzsba kötnek, s vakságra ítélnek,
és süket fülekkel hallgatod, mások szavát,
mégis háborogsz, ha Téged, nem értenek,
pedig néma vagy, szavad sem hallatod,
sőt cinkosan az ártatlant vádolod!
De jobb, ha tudod, amit adsz és teszel
az élettől, majd sokszorosan visszakapod!
A másoknak tett, megszegett ígéretek,
melyek mindvégig, kínozva kísértenek
és a szüntelen benned maradt,
minden ki nem mondott gondolat,
ami belülről sorvasztja el, azt a porhüvelyt,
mit az emlékezet, majd oly könnyen elfelejt
és számon kéri az idő,
azokat az elfojtott vágyakat,
amik a mindennapokban, semmivé foszlanak
és meghatározzák a további sorsodat!
Paks, 2016. február 18.
