A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Örökre Veled maradok
Felhők gyűltek az égszínkék szemeidben
és áztatja arcod, mint a csendes esőben
földre hullt vízcsepp, ami eltűnik a mélyben
belülről fakadó bánatod forrása a szívedben
Szavak nélkül mondja el szomorú szemed,
még itt vagyok veled és most, csak Neked
látva a féltve számolt órákat és a perceket
lassan múló s pergő apró homokszemeket
még ölelő karodban a csókodnak íze méz
de már az emlékek terheinek súlya nehéz
és a pillanatban megőrzött vágy az ölelés,
a szó: Szeretlek, tán elmondanom is kevés
ami bennünk él, izzó parázs tüze égeti fel
nem marad más, csak hamu és mégis kell,
hogy mindent felperzselő és tiszta szívvel
könnyek közt mondjuk: Soha ne engedj el!
Amikor majd a kimondott szó se lesz elég,
s bennünk a szerelem lángja teljesen kiég
Akkora Én testben és lélekben is meghalok
de emlékem megőrzik az égben a csillagok
és a lélekfonalad szálaiban, Én ott vagyok,
elszakíthatatlan, mindörökre Veled maradok!
Paks, 2015. december 24.
