A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
csak még egy perc
csak még egy perc, lassan csordogál belőlem érzem
köröttem méla csend honol és Én tehetetlenül nézem
ahogyan vöröslőn elszökik a sebeimből kifolyt vérem
csak még egy perc, hallgatnak az ágyúk, némák a gépek
puskagolyó sem süvít, bajtársam kezét szorítva kérlek
Istenem Őt segítsd át, tőled a lelkének feloldozást kérek!
csak még egy perc, bennem béke Én semmitől sem félek
porhüvely mi itt marad s régen tova tűnő szép emlékek
megsárgult papírlapokon szerető szavakkal Neked idézek
csak még egy perc, és óvatos léptekkel közeleg az álom
néhány csepp és oltalmat ígérve magához hív már látom
a fénysugár közeledik, békére leltem s tiszta szívvel várom
csak még egy perc…, de érintő kezed gyengéden megölel
halkan súgod fülembe: „Kedvesem elalszol eljött a reggel”
és a Nekem hozott friss kávé, finom illatára ébredek fel…
…csak még egy perc és megmarad ez a szörnyű álom
Paks, 2015. augusztus 20.
