A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Nem tudtam...
Nem tudtam...
Nem tudtam mi ez, megégetett s felperzselt a láng
Bennem rég romba dőlt, halottá vált sivár pusztaság
S jött a szikra, villám sújtotta s újjáépült egy szép világ
Nem tudtam mi ez, medréből kilépő szélsebes folyó?
Ami féktelenül magával ragadó, elapadhatatlan és áradó,
mint az a vigasztalanul s kimondatlanul hagyott tiszta szó
Nem tudtam mi ez, letaszított a mélybe és onnan fel,
A poklokra a mennyekbe, érted bárhová hogyha kell,
úgy érzem, hiába kérdezem, erre most senki sem felel.
Nem tudtam mi ez, azóta is csak a válaszokat keresem,
Bennem nincs már, nyomasztó alakot öltött félelem,
csak szerető s gondviselő, önzetlenül feltételek nélkül
elfogadó érzelem, amit úgy hívnak talán:...szerelem...
Toronto, 2015. december 7.
