A Varjú Zoltán felhasználó összes verse >>>
Harminc év múlva
Édesapám (Édesanyám*)!:
****
Még reszkető kezed a remegő kezemben tarthatom
de már alkonyul, egyre csak halkuló sóhajod hallgatom
Még itt van bennem minden, rég elmúlt szép pillanat
amiben féltve óvtál és e teher, büszkén nyomta válladat
Még fülemben csengenek, azok a szerető édes dallamok
amiket nekem dúdoltál s lám, most csak némán hallgatok,
alszol édesapám (édesanyám*), hulló könnyeim közt, mit is mondhatok
Én a kislányod (kisfiad*), mélyen legbelül, csak Neked dúdolok.
********
Kislányom (Kisfiam*)…:
****
Már látom magam előtt a fényeket s azt a csillagot
melyet a sors rendelt és Neked belőlem itt hagyott
Már nem foghatom többé óvón szeretve két kezed
nekem most mennem kell, de örökké itt leszek Veled
Még szerettem volna elmondani, amit már nem tudok
minden szívdobbanásodban, ezentúl mindig ott vagyok
és majd örömödben s a bánatodban együtt osztozunk
mert Mi öröktől fogva és mindörökre összetartozunk!
Paks, 2015. december 2.
