A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Remény
Mint szárnya szegett madár
az erdő rejtekén,
vergődik és botorkál
bennem a hű remény.
Tollaitól megfosztva
a tüskés utakon,
törékeny, kicsi lélek
pőrén, és csupaszon.
Könnyű őt megbántani,
és hamar megtörik,
de tőlem oly messzire
soha el nem szökik.
Kitart mindig mellettem,
növesztgeti szárnyát,
s tollaival színezi
létem fakó vásznát.
