A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Veled álmodtam
Veled álmodtam, Te Drága. Az éjjel ismét.
Zavartan igazgatta valaki az ingét.
Kép és hangvillanás... Minden homályos, fakó.
Férfiakon, mint az éj, sötét volt a zakó.
Lehajtott fejek. Tömegek. Kép, hangvillanás...
Fülembe élesen hasító gyereksírás.
Középen fény és körötte sötét a keret.
S fogom a hideg, merev, ráncos, pici kezet.
Hegedű dallama. Fojtogat a levegő.
Kép, hangvillanás... Összegyűrt papír zsebkendő.
Síró gyerek. Vádló hangja suttog, nem nevet.
"Hisz a botja nélkül mennyországba hogy mehet?!"
Köhögés. Sóhaj. Zümmögés. Kép, hangvillanás...
Fekete kendő. Fájó, kíváncsi pillantás.
Kedves arcod fakó, örök álmot álmodó.
Ám ridegen eltakart a sötét koporsó.
Majd ébredek. Lélegzek. És Hiányzol nagyon.
Emlékem rólad gazdag, hatalmas, nagy vagyon.
Sok mindent köszönhetek jó Nagymamám, Neked,
minden éjjel imába foglalom a neved.
