A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Megmaradt és elhullt szeretők
Siklik a vízen egy falevél,
elfújta a hűvös, őszi szél.
Hirtelen feltámadt fergeteg,
eltépte párjától reszketeg.
Rézszínű levél víz tetején,
pironkodva ring folyó ölén.
Megmaradt, reszkető levelek,
az ágaktól búcsút vegyetek!
Csupasz testű vesszői fának,
elhullt szeretők után vágynak.
Hajolgatnak búsan folyóra,
vörös ajkú, utolsó csókra.
Párjukat szél s folyó kergeti,
őket hideg magány rezgeti.
Zúgva sírnak szaggató szélbe`,
s félve néznek pőrén a télbe.
