A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Haza, zászló, lobogó
Vér és könnyáztatta, bús, sebzett lobogó...
Alatta oly sok ember fájón zokogó.
Színe piros, mint a vér, mely érte hullott,
Erő rejlik benne, mi néha megcsuklott.
Áldjon s védjen minket a jó Isten keze,
Reméljük, elmúlt a magyar sors neheze.
Emeljük magasba büszkén zászlónk rúdját,
Ne feledjük soha népünk borús múltját!
Vér és könnyáztatta, szép, szelíd lobogó...
Másnak szívtelenül, üresen dobogó.
Színe oly fehér, mint frissen esett hónak,
Kik érted éltek, örök hűséggel óvtak.
Lengessük meg híven a jövő szelének,
Adjunk igaz teret gyermeki reménynek!
Próbáljunk meg együtt, kéz a kézben menni,
Hazánkért végre valami jót is tenni.
Vér és könnyáztatta, szeretett lobogó...
Magyar ember szemében reményt hordozó.
Színe zöld, mint tavasszal kikelt, jó vetés,
Ígérettel teli, hűs gyermeknevetés.
Emlékezzünk múltra méltó becsülettel,
Tiszta szívvel, és őszinte hevülettel.
Formáljuk a jelent egy szebb jövő felé,
Nyugodt szívvel állhassunk Istenünk elé.
