A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Álmatlanul
Nem jön az álom, a pihentető,
kattog a kerék, mi erőltető.
Pillák függönyét fáradtan zárom,
nem jön megnyugvás, hiába várom.
Mint csalfa kedves simít, majd illan,
gúnyos kacaja fülembe villan.
Hallom a neszét a ház lelkének,
talán mintha halkabbak lennének.
Akad a gondolat, áll a kerék.
Jön már az álom, az a szép, derék.
Átölelem, és eggyé olvadunk,
ekkor szólal a fránya kakasunk.
