A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Az éj sötét madara
Beleveszett a kormos éjbe a hold
ezüst sugara,
ellopta gyöngyházfényét a sötétség
fakó madara.
Reptében károgva borzolta baljós
fekete tollát
és rozsdás hangjával keserítette
másoknak álmát.
A szárnyait szélesen kiterjesztve
jó nagyot csapott,
maga után üszök-fekete, komor
tollakat hagyott.
Szűkölve repíti a kíméletlen
árnyékát tova,
bántja zord komorságát napnak fényes,
szép varázslova.
Kárörvendően átadja helyét a
gyönyörű lénynek,
tudván, sötét szárnyai hódolhatnak
újra az éjnek.
