A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Búcsúzás
Csak a szél zaja morajlik végig a tájon,
nem lesz már talán senki sem, ki énrám várjon.
Fakó az ég alja, a napot most temetik,
fodros ruhájukat a felhők is levetik.
Egy harmatos levél gyöngyözve hull a földre,
lehet, hogy el kell válnunk, drágám, mindörökre.
Az utolsó kenetet a napra fölteszik,
hát látod, kedvesem, már az ég is könnyezik.
Szikrázó villámmal és mennydörgő robajjal,
búcsúzik az ég is egy utolsó vad csókkal.
Dobban a szívünk szerelmesen még egy nagyot,
s már nem találok mást, csak az elmúlt tegnapot.
