Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>



Búcsúzás

Csak a szél zaja morajlik végig a tájon,
nem lesz már talán senki sem, ki énrám várjon.
Fakó az ég alja, a napot most temetik,
fodros ruhájukat a felhők is levetik.

Egy harmatos levél gyöngyözve hull a földre,
lehet, hogy el kell válnunk, drágám, mindörökre.
Az utolsó kenetet a napra fölteszik,
hát látod, kedvesem, már az ég is könnyezik.

Szikrázó villámmal és mennydörgő robajjal,
búcsúzik az ég is egy utolsó vad csókkal.
Dobban a szívünk szerelmesen még egy nagyot,
s már nem találok mást, csak az elmúlt tegnapot.

To Top