A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Kivert kutya
Kivert kutya ő, hontalan csavargó,
nehéz a lelke, nem könnyű pillangó.
Szomorú szemmel jövőbe félve néz,
nem nyúl utána segítő, óvó kéz.
Kidobták őt, mint olcsó kis kacatot,
és emeltek neki durván kalapot.
Miért történt ez így, nem érti szegény,
szívében még pislákol egy kis remény.
Egyre csak múlnak a nyomorú napok,
nem jut neki sehol egy száraz vacok.
Nyüszítve siratja egykori álmát,
vonyítva adja fel az összes vágyát.
Hajdan fényes bundája fakó, kopott,
dundi kis teste mára csonttá fogyott.
Kergetőzött régen udvar zöld gyepén,
s most tengeti létét utca szemetén.
Álmában még egy mosolygós arc villan,
szeméből lélek tüze lassan illan.
Jönnek arra segítő jóemberek,
de ő már örök álomban szendereg.
