A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
Egy tajtékos nap
Kavarog a puha szellő,
örvénylik szép csendesen,
titkos tánca, mi szökellő,
elpihen a réteken.
Lebbenti a fűszoknyákat,
elfésüli ráncait,
zengő napnak pacsirtája
őrizgeti lányait.
Harsan az édes dallama,
adja a ritmust szépen,
zendül a kék ég karnagya,
áll a víg bál a réten.
Ritmusra lebben a szél is,
dúdolgatva száll tova,
jókedvű, s bólint a kőris,
ámulva int a moha.
Tovább libben kék ég felé,
édes felhőt terelget,
kergeti őt vén nap elé,
s ígér neki szerelmet.
