A Küzmös Sándorné felhasználó összes verse >>>
A vihar
És eljött a fergeteg.
Szürke ruhában, görnyeteg,
ólmosan és súlyosan,
vonszolta testét koszosan.
Eljött hát, megérkezett,
zengő hangja megmérgezett
minden madáréneket,
vidám, daloló népeket.
Eljött hát, megérkezett,
s mint egy szörny, ki megéhezett,
felfalt minden édes fényt,
és viselkedett őrültként.
Majd, mikor már jóllakott,
s mindent bús gyomrába rakott,
rút ruhája széthasadt,
s hatalmas sírásra fakadt.
Elsírta a bánatát,
és foltozgatta ruháját.
Mikor könnye elapadt,
nyomában szivárvány maradt.
