A Namlezu Sonáj felhasználó összes verse >>>
Boldog vándor
Magány gyötör, fájó sok gondolat,
sorsom kezembe, vándorbotot ad,
indulj utadra, vár a végtelen,
hol boldogságod, végre megleled.
Szívem szabad, irány a nagyvilág,
elindulok,vállamon tarisznyám,
a nyári nap, nevetve rám ragyog,
fülembe, szellő suttog dallamot.
Az út mellett, mosolygó almafák,
árokpartról, köszönt egy szép virág,
fölöttem repül, boldog kismadár,
majd megpihenni, a vállamra száll.
Hűs vizű forrás, oltja szomjamat,
mézédes szilva íz, számba olvad,
lepihenek a virágzó réten,
köröttem, repkednek dolgos méhek.
Leszállt az este, tücskök zenélnek,
selymes fű ágyon, hallgatom őket,
az öreg hold fentről mosolyog rám,
ő most nékem az éjjeli lámpás.
Fölöttem csillagok, őket nézem,
gyönyörűek fent a nyári égen,
csendben fekszem, pók sző rám takarót,
szép selymeset, boldog álmot adót.
Kelő nap ébreszt, zöldellő réten,
mossa arcomat, harmat könnyével,
megszárítja, meleg sugarával,
útnak indít, huncut mosolyával.
Lelkem tiszta, boldogan ballagok,
érzem úton, nem egyedül vagyok,
velem van Uram én jó Istenem,
utat mutat, így el nem tévedek.
Köszönöm Uram, szemem nyitottad,
kezembe adtad vándorbotodat,
hosszú utamra veled elindultam,
örök boldogságot, végre megtaláltam.
2015-09-28
