A Czibere Bence felhasználó összes verse >>>
Szekérút a mába
Vágtat,lohol a szekér a mába,
reszket a fának minden ága,
lefagy a holnapnak telétől,
vagy letörik az ártatlanok vérétől.
Reszket a harmatos bokor is,
ez már évek óta szokás is,
a jelen, a múltnak hibája,
a jövö a lelki szegénynek világa.
Halad a megrozzant szekér,
nincs már számára több cél,
nincs már vége az útnak soha,
eltünt, mielőtt ráléphettet volna.
Nem tudja a kocsis, merre van kelet,
egyre nehezebb lesz már a menet,
nem eszik többet a felkelő nap fényénél,
s mit egykor vártunk, egyre távolabb ér.
S itt van a mának egykor tündöklő fája,
elveszett a kincse, nincs már több virága,
szenyezett lett a bombák füstjétől,
nem nő több levél szivének erőből.
S lám, a műveltnek lelkében palota,
jutalma a valóságnak, egy szűk kalitka,
nincs már háza az újaknak,
csak a régi eszmék csodálják várukat.
S hol a megváltás ami kijár?
Amiért a népek ajka kiált,
amiért küzdve küzdöttek az emberek,
s miért milliok hullaták vérüket.
S kik árulói az emberek fajának,
biztonságos falak közt ágyaznak,
éjszakák, nem jelent már semmit a tömegnek,
nem alszik , mert féli hangját a sötétnek.
Lassan gurulnak már, a szekérnek küllői,
nem zengenek a háború kovácsának üllői,
csak tizede, ki túlélte csapásait,
senki sem halgatta a jóknak imáit.
Mára a bú és gyász kedzi nászát,
a sötétség teríti lassan asztalát,
sokat elvett s készül a lakomára,
s a nép mit felfal vacsorára.
Nem gurul egy szekér se világnak útjain,
nem rágódik már senki a világa múltjain,
nem maradt senki,ki tovább adja a tudást,
és már csak a halál ki büntetheti a hibást.
Már vér mossa az egykor szép határt,
senki se fogja hallani a hüllők szavát,
majd kik elárultak, megkapják mit vágytak,
urai lehetnek egy kietlen világnak.
