A Czibere Bence felhasználó összes verse >>>
Hortobágy széli este
Kattan, reccsen az ág,
hűvös szelek fújnak az ablakon át,
bent már a gulya, bundába már hajcsár,
nagyok az esők, mindent elmos az ár.
A kutyák is dideregnek,
fogcsikorgatók az őszi szelek,
pipa a számban és csodálom e tájat,
nincs mi űbereli e bájat.
Rónák végtelen hossza,
madarak távozása a csöndet hozza,
nincs több madárének, vége a dalnak
hol vagytok, kiket nagyra tartanak?
Betörnek a hűvös idők az emberek szívébe,
kietlenség, semmi érzés a testekben,
csodás ország, tétlen néppel
nem ez mit a magyar érdemel.
Lehullot a pitypangnak szírma,
mi járhat a fejemben ezt írva,
vegyesek az érzések, szeretném a jót,
gazdagítani lenne jó,de mindenki csak elhord.
Hol vannak feleim, az igaz emberek,
az álmok, miket egyedül keregetek,
bár élne Árpádnak Góláit népe,
mi lenne ha adna is, nem csak kérne.
Rezdíti a fűszálat az esti fuvallat,
öszébb kell húzni a nadrágszíjat,
csak én látom még értékét e népnek,
mások elvetik, böszmén félre néznek.
Messze a nyár, a napnak meleg sugara,
hova lett ezen föld jogos tulaja,
elhagyta, egyedül, magányába,
senki se csodálkozik már e tájba.
Menekülnek, futnak az országból,
nem esznek már kenyeret a napi robotból,
fogyóban e nép, egyre fogyóban,
nincs már csodatevő aranyhal a folyókban.
Hosszú lesz a tél, hoszabb az összesnél,
egyre kevesebb madár, ki tavasszal ide ér,
de én várom őket, akárhányan vannak,
ha már egyse jön, nincs jövője e hazának.
