A Czibere Bence felhasználó összes verse >>>
Álca
Lélek, mi lélegez a test nélkül,
test mi nem élhet az angyali lelke nélkül.
Tárgy vagyok? Csupán rezgések ingere?
Vagy csoda, az igaz isten szentsége?
Van cél mi előttem áll, van e felsőbb érdek?
Vagy csak élek céltalanul, már remegnek a térdek,
fájó a kérdés, a válasz sok bajt áraszt,
az emberiségnek, szabad-e tudnia a választ?
Kik vagyunk mi? A fény gyermeki?
Vagy rabszolgák, akiket a fogyasztás élteti,
szabad vagyok, vagy ez a homály köde?
Engem is szabályoz a hamis isten keze.
Kik voltak őseim, a majmok vagy az istenek?
az evolúció nevelt vagy a eltitkolt kísérletek,
mi az ember bűne, hogy jutalma a ködfátyol,
mely csak hamis sebeket ápol.
Az ember senki, keresztje fajoknak?
Egyszeri feleslegesség a nagyoknak?
Kik nem anyák méhében fejlődtek,
mint vegyületet, lombikban éltettek.
De ocsúd már a nép a mély alvásból,
nem kér többet a butításból,
egyre számosabb, de nem elég,
gyenge, mint ima a házért mi leég.
Miben higgyek, már nem tudom,
az igaz isten keresését már unom,
az érvek és tények egymásnak ütköznek,
kételyek mik áthatják létünket.
Várom a napot, mikor eljő az ítélet,
s az igazság ostromolja földünket,
a napot, mikor nem lesz több kétely,
amikor nyitott karokkal vár az éter.
Minden madárhang csak rezgés,
minden érzés egy inger,
minden szó hazugság,
minden hír csak félelem keltés.
