A tamás felhasználó összes verse >>>
Argh!
Argh!
Ha szól a lény, hogy menni kell és tenni kell
Enni! Inni! Szaporodni!
Majd jő a fény? Értelem-é?
Sírni! Érezni! Szeretkezni!
Mily ostobán hisszük, hogy más ez mint ösztönünk gigászi ereje,
mi megöl és széttép
Aztán darabokra tépve izzadtan és átszúrva fekszünk és...
Fény!
Zárva vagyunk, mind börtönbe zárva
Senki sem volt szabad e földön soha
Ösztön vagy érzelem? Pfff egykutya
Félünk és keresünk
nézünk és szeretünk
de nem értünk és temetünk
Temetjük a mocskot múltunk fekete homályába,
majd remélünk, hogy tovaszáll mi volt
Tiszta Fény és nyugtató üresség
Ami múlt elmúlt
Mint üres barlangok a kietlen éjszakában
lelkünk is megürül és békéll.
Kezdődhet újra!
Argh...
