A Caelo Albente1 felhasználó összes verse >>>
Féreg
Kert közepén áll egy terebélyes fa,
Évről-évre termését sokszorozza.
Büszke is rá nagyon gazdája,
Nem lendül rá kegyetlen baltája.
Az almákat Nap érleli, eső áztatja,
Néha, viharos szél alaposan tépázza.
De rajta a gyümölcsök szépen elférnek,
Napsütésben, együtt érnek.
Megtámadta a fát egy nap a féreg,
Rágott csendben, ezek tények!
Le is hullott pár értékes darab,
Értük a gazda, könnyet nem hullat.
Nem látja, mi kárának az oka,
Hiszi, hogy ez a féreg a munka bajnoka!
Pedig csak rombol és csendben suttog,
Háta mögött kikezd mindenit, az undok!
„Egy a pálya, de két külön csapat!”
Ezzel a mondatoddal elárultad magad!
Ameddig tudok, támadásának ellenállok,
Fogam összeszorítva, csendben kivárok.
Bízom benne, lesz, ami számára is nagy falat,
Mert sajnos tudom, aki féregnek születik, az is marad.
