A Caelo Albente1 felhasználó összes verse >>>
Főnök
Ott vagyok a fejekben, szürkén-fehéren,
Kutatják titkaim, az okosok fehérben.
Fejlődök gyorsan magzati korban,
Sok tudást szerzek az iskolapadokban.
De felnőttként is tovább zakatolok,
Megragadnak bennem élettapasztalatok.
Nehéz belőlem törölni bármit akarattal,
De az idő majd megoldja... memóriazavarral.
Serkentenek kávéval, olykor zenével,
Nyugtatnak teával, patikus szerével.
Van, aki nem vigyáz, mérgez szándékosan,
Neki az jó, ha nem működök megszokottan.
Csodálatos, olykor szörnyű dolgokat alkotok,
Attól függően, hogy a "kerék" hogyan forog.
Néha építek magamnak fura korlátokat,
Nehéz befolyásolni, a már megszokott dolgaimat.
Fogok minden jelet, amit tested érzékel,
Az összes ingerületet én dolgozom fel.
Mozgatom izmaid akaratom szerint,
De vigyáznod kell, ne sérüljön a gerinc!
Sokszor kevernek össze szívvel, lélekkel,
Pedig hidd el, minden itt nálam dől el!
Alakítom hát gazdatestem jellemét,
S csak akkor nyughatok, ha megszűnik a lét.
