A Caelo Albente1 felhasználó összes verse >>>
Vége
Élünk egymás mellett, mint két idegen,
Fagyos szavunk néha szól, akkor is hidegen.
Tönkremegyünk. Ennek így nincs értelme!
Be kell ezt fejeznünk, eskünket feledve!
Hosszútávon ez lesz a jó döntés,
Mert lelkünkben állandó a mennydörgés.
Ha együtt maradunk, csak marjuk egymást,
De talán, szerethetünk valaki mást?!
Ami jó volt, nem akarom feledni,
Hisz valamikor, boldogság volt együtt lenni.
Most be kell látnunk, ez már csak a múlt,
Szívünkből ez a fény már rég kihunyt.
Váljunk el egymástól, békében, kézfogással,
Búcsúzzunk emelt fővel, méltósággal.
Tűzzünk ki életünkben külön célokat,
Ne vessünk gyermekeink fölé sötét árnyékokat.
