A Caelo Albente1 felhasználó összes verse >>>
Nyugi
Idegeim, mint pókfonál,
Alig van, aminek még ellenáll.
Pedig kötélből volt hajdan,
Bár teher mindig volt rajtam.
Húzhatták, volt, aki tépte,
Én mosolyogva továbbléptem.
De türelmem mérge lassan rágta,
Férjem szava sokszor vágta.
Gyereksírás ugrált rajta,
Munkahelyem is megmarta.
Rázta árulások, tragédiák sora,
Hogy eddig bírta, az is csoda!
Meggyengült hát, hisz nincs acélból,
Kezem remegése elárul mindenhol.
Levélszámra eszem a magnéziumot,
Hogy hozni tudjam a maximumot.
Idegesít a rádióban a Class fm,
Csak Beethoven nyugtat meg engem.
Meggörnyedve védem maradék erőm,
Ezért kérnék most egy kis időt!
Időt, hogy újrafonjam idegeim,
Hagyjatok békén most egy ideig!
Fel kell építenem védelmi vonalam,
Hogy evilági életem tovább folytassam!
