A Kovács János felhasználó összes verse >>>
Éji ábránd
Tegnap este volt, vagy tán már éjjel,
Álmodtam gyertyafényes, tüzes kéjjel.
Csak Te voltál ott és Én,
S harmad személyben köztünk a szenvedély..
Félhomály van, rám nézel,
S szemed, boldogságban úszik ezüst tó tükrében.
Ragyogsz.
Megsimítlak s elmosolyodsz.
Csend van, síri csend.
Csak halk kuncogás tölti meg szívem és szíved.
Boldogság van, mire már rég vártunk,
Egymás mellett, összefonódva, a távoli égre csodálunk.
Gondolatban ott járunk, hol még sehol senki,
Éji madarak szárnyán hagyjuk elrepdesni.
S mikor hajnalban a nap felkel,
A szerelem, halott virágok illatában újra serken.
Míg élünk, ezt szívjuk be lelkünkbe minden egyes reggel,
S hagyom, hogy remegő kezem , éltemig, kezedben süllyedjen el.
