A Kovács János felhasználó összes verse >>>
Merengő
Hol járok!?
Két lábon, csak körbe a világon.
Testem Pécsett létezve, ténferegve, enyészve,
Lelkem pedig nesztelenül Visegrádon száll, reményekkel telve.
Csak szívem dobbanása hajt előre,
A Dunakanyar hegyláncai legmélyére.
Arra a helyre, hol a boldogság vár,
Tengerkék szemed tükrében a szerelem reám talál.
Benned van minden mire vágyom,
Kezed fogva, mint valóra vált álom.
Érzem, hogy létem veled új életre kélt,
Melyet magányosan haldokló szívem, már rég nem remélt.
Áttörted lakatra vert, lánccal átfűzött perzselő tűzzel kovácsolt kapuit,
És megédesítették keserűségét, szeretettől ittas szavaid.
A szerelem és a nyugalom hangja játszik rajtad keresztül,
Mit érezni fogok mindig, itt legbelül.
Elvarázsoltál, mint gyermeket, minden mi új,
A naplemente éjjelbe, s szivárvány színbe alkonyul.
S, ha hajnalban a nap felkel,
Melletted az ébredést, mosolyod koronázza meg reggel.
Legyen Számunkra minden nap Karácsony,
Semmi másra, csak erre vágyom.
