Juhász Ferencék barátsága

A család, az irodalom, a művészetek, az élethosszig ápolt barátságok szűrőjén villan fel a tavaly decemberben elhunyt Juhász Ferenc alakja azon a kiállításon, melynek megnyitóját most tartották a Kieselbach Galériában.

A hivatalos megnyitót megelőzően Juhász Anna irodalmár, a költő lánya, Farkas László szerkesztő-irodalomtörténész, Kieselbach Tamás és Molnos Péter művészettörténész mesélt a kiállítás koncepciójáról, megkapó részleteiről.

„Nézésed csillagözön. / Hogy voltál: megköszönöm. / Pupillád hajnal-szirom, / szívedben világ-temető, / agyadban eszmélet-tető. / Hiányzol, testvérem, barátom: Simon. / Te hajnalom, te alkonyom.”

Fotó: Valuska Gábor

Juhász Ferenc életének egyik legmeghatározóbb alakja volt a később Franciaországban alkotó, és ma már az egyik legmagasabban jegyzett magyar származású festőnek számító Hantai Simon. Barátok voltak, szellemi társak, egymás művészetének ihletői. Nem véletlen tehát, hogy a Juhász Ferenc alakja és költészete előtt tisztelgő Élő búcsú című kedden nyílt kiállításnak is éppen Hantai képei adják a központi magját. Mint ahogy az sem, hogy a képek között és fölött ötszáz szál sárga rózsa lebeg, a virágfelhő alatt pedig ott hever az a sok-sok kötet, melyekben összesimult kettejük művészete.

Bár mindketten Bián születtek, és később Budapesten is szoros maradt közöttük a kapcsolat (ahogy egyébként a távolság ellenére egész életükben), Hantai Franciaországban futott be példátlan karriert, míg barátja, a költő itthon maradt, és Magyarországon érte el sikereit. Kieselbach Tamás a két művész különleges viszonya mellett éppen erre a kettősségre hívta fel a figyelmet. Juhász Anna arról beszélt, hogy Hantai Simon vezette be a fiatal költőt az egyetemi-művészeti közegbe, ő vitte például először operába, és bemutatta a barátainak. A kiállítás is – más irodalmi rendezvényektől eltérően –  éppen „a maga képiségével, barátságaival” igyekszik bemutatni Juhász költői világát; utóbbi gerincét az a közel ötven, köz- és magángyűjteményekből származó Hantai-festmény adja, melyek Kieselbach Tamás szerint a művész egész életművet megidézik. „Nagy részüket itthon még sosem látták” – teszi hozzá.

Juhász Ferenc egész életében élénken érdeklődött a képzőművészetek iránt – erről már Molnos Péter művészettörténész mesél -, ez jól nyomon követhető a költő által szerkesztett Új Írás – szintén kiállított – címlapképein is. De itt vannak mindazok a grafikák, festmények, melyeket róla készítettek a festőbarátok, pályatársak: köztük például Csernus Tibor portréja, amely otthon a költő dolgozószobájába vezető ajtó fölött lógott, vagy Ferenczy Béni, Szántó Piroska és Konok Tamás alkotásai. Igazi különlegesség még Nagy László három Juhász-portréja (kettejükről azt mondta Juhász Anna, hogy korszakos barátság fűzte össze őket), közöttük az, amelynek a címe egyszerűen csak annyi: Varázsló.

A kiállítás megidézi Juhász Ferenc Mandula utcai otthonát – szobáját ugyanis befotózták, és a kinagyított képeknek köszönhetően tényleg olyan érzése lehet az embernek, mintha a költő könyvespolcai vagy íróasztala mellett lépkedne. A hatást a faragott tulipános láda, vagy kedvenc karosszéke teszi teljessé, és persze az a megszámlálhatatlan fotó, amely feleségével, lányaival és pályatársaival ábrázolja a költőt, akinek a szemében megismételhetetlen tűz lobogott.

A kiállítás július 21-ig megtekinthető a Kieselbach Galériában.

(forrás: könyves blog)