Jászai Mari-díj az egykori verstáborosnak

A kiemelkedő színművészeti, színészi, rendezői, dramaturgiai és színháztudományi, színházelméleti tevékenység elismeréseként járó Jászai Mari-díjat vehette át Fehér Tibor, a Magyar Versmondók Egyesületének egykori növendéke, versművészeti táborának visszatérő hallgatója, a Nemzeti Színház művésze.

Több díj birtokosa: a Kaleidoszkóp-díj mellett a Sinkovits Imre-díjat és a Junior Prima-díjat is magénak tudhatja. 28 évesen, maszk és nagy orr nélkül lényegült át Cyranóvá, Csongorként Vörösmarty nyelvét szólaltatta meg, a Szeszélyes nyár-ban pedig függönyakrobataként is láthatta a közönség – Fehér Tibor nem mindennapi teljesítményét a tavalyi évad zárásakor két díjjal, a Sinkovits Imre-díjjal és a Farkas-Raskó-gyűrűvel is elismerte a Nemzeti Színház. A sorozat az évadkezdéskor is folytatódott: szeptember végén a színház- és filmművészeti Junior Prima Díjat vehette át minden idők talán legfiatalabb Bánk bánja, a Csak színház és más semmi című tévésorozatból és több szinkronszerepből is ismert színész.

A Nemzeti Színház oldalán így vall indíttatásáról:

1988. 06.18-án születtem Mátészalkán. Nagyecseden töltöttem gyermekkoromat. Mindig is szerettem a verseket, az irodalmat, és imádtam a társaság középpontjában lenni. Bár focistának készültem, a gimnáziumi tanulmányaimat 2002 – ben Mátészalkán kezdtem az Esze Tamás Gimnáziumban, emelt szintű magyar – történelem tagozaton. Közben tagja lettem egy színjátszó körnek, amelynek a vezetője áthívott egy dráma tagozatos gimnáziumba, Nagykállóba. 2004-től a Korányi Frigyes dráma tagozatos gimnáziumban tanultam, innen egyenes út vezetett a Színház – és Filmművészeti Egyetemre. Jelenleg a Nemzeti Színház tagja vagyok.

Emlékszem a pillanatra, amikor megfogalmazódott bennem a gondolat: színész leszek! Egy gimnáziumi kirándulás alkalmával volt szerencsém megnézni az Operett Színházban az Elizabeth című előadást. Magáról a musicalről nem sok emlékem van, hiszen a darab alatt mindvégig azt éreztem, hogy nem bírok tovább a nézők között ülni, fel kell mennem a színpadra, hiszen ott az én helyem! Ettől a pillanattól fogva megingathatatlan hittel lépkedtem e cél felé.

Egy interjúban, anmit az Origónak adott Junior Prima-díjának átvételekor, így fogalmaz:

“Mátészalkára jártam iskolába, emelt szintű magyar-történelem tagozatra. Addigra már több versmondó versenyen értem el kisebb-nagyobb sikereket, és eljártam a színjátszókörbe, amelyet Buzogány Béla, a nagykállói dráma tagozat akkori vezetője szervezett Mátészalkán. A Ludas Matyi-rendezésében egy ludat és egy legyet játszottam: annyit kellett csinálnom, hogy „gi-gá, gi-gá”, meg „zzzzzzzzzzzzzz”. A Döbrögit alakító fiú viszont egyszer csak úgy döntött, hogy ő inkább kézilabdázna, és otthagyta a színjátszókört. Így én lettem Döbrögi! Szerepelhettem, ami iszonyú jó érzés volt!”

Fotó: Polyák Attila – Origo

Fehér Tibor a Magyar Versmondók Egyesületének nyári Versművészeti Táborában tanult éveken keresztül, Kiss László és Lutter Imre vers szekcióiban. Az egyesület által képviselt, nem sztenderizált versmondás eklatáns képviselője, aki a Versmondók 25 éves jubileumi rendezvényén, a Pécsi Országos Színházi Találkozón is fellép majd.

“Amikor állok a színpadon, és belenézek egy- egy néző szemébe, olyankor érzem, hogy ez az én utam, dolgom, hivatásom.” – vallja.

„ Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,

Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek.”

/Karinthy Frigyes: Előszó/

A Jászai Mari-díjat idén a következő művészek vehették át:

Crespo Rodrigo, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatója, színművész, Fehér Tibor, a Nemzeti Színház színművésze, G. Erdélyi Hermina, a Szabadkai Népszínház színművésze, Lengyel Tamás, a Vígszínház színművésze, Pelsőczy Réka, a budapesti Katona József Színház színművésze, rendezője, Saárossy Kinga, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze, Tresz Zsuzsanna, a pécsi Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezője, valamint Varga Klári, a debreceni Csokonai Színház színművésze.