Húsvéti szokások és népköltészet

Habár mára már elavultak a régi szokások egyesek közülük, ha más formában is, de megjelennek. Mai húsvéti szokásaink közé tartozik a tojásfestés, kapulopás, locsolás, fadíszítés. És persze a népköltészet jóvoltából a locsolóversek.

Kibéden húsvét elötti vasárnap, azaz Virágvasárnap tartandó a refurmátusokhoz illő konfirmálás. Ilyenkor kisebb termetű fenyőfákat vagy fenyőfa ágakat szalagokkal díszítenek fel, amelyek a konfirmálási szertartás allatt ékesítik a templomot. Egy hét múlva a szombatról vasárnapra virradó éjszaka az ifjak ezekkel a fákkal vagy ágakkal díszítik “kedvenc” leányuk háza tetejét vagy kapuját. Ha netalántán a leány barátságtalan lenne a legényekkel szemben, ezek bosszúból háza tájékán kárt tesznek. A bosszú : fenyőfa helyett kórét (törökbúzaszárat) raknak a háztetőre, kaput lopnak, hidat felszednek. Ha a fiuknak minden elővigyázatosság ellenére sikerül ellopniuk a kaput, eldugják, ezért a ház leányának másnap meg kell keresnie.
Vasárnap a pihenés napja hiszen hétfőn újra útnka indulnak a falu ifjai. Hétfő a locsolás napja amikoris kisebb csapatokba összeverődve mennek a lányos házakhoz öntözni a fiuk. A szebbnél szebb verseket, az illatos parfümöket vagy akár a vödör vizet a lányok kortól függően piros (szines) tojásokkal, süteménnyel, borral, pálinkával vagy pénzzel jutalmazzák. A húsvéti finomságokat Nagypénteken szokás előkészíteni.Természetesen nem maradhat el az ünnepi előadás és bál sem.

A hagyomány egyik legerősebb eleme a húsvéti locsolkodás, amelynek megkerülhetetlen része a fiúk locsolóverse.

Álljon itt néhány gyöngyszem a népköltészet kosarából, és Kosztolányi Dezső saját Húsvétja.

Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál!
Kerek erdőt jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiből áll
a kis kertész fáradtsága,
piros tojás a váltsága.

E háznak kertjében
van egy rózsatő,
rózsáskertben növelte
a jó teremtő,
vizet öntök a tövére,
szálljon áldás a fejére,
az Istentől kérem,
piros tojás a bérem.

Nagypénteken erre jártam,
az ablakban rózsát láttam,
el akar hervadni,
szabad-e locsolni
Szépen kérem az apját,
de még szebben az anyját,
hadd locsoljam a lányát.
Olyan legyen a haja,
mint a pünkösdi rózsa,
szívemből kívánom!

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe,
üveg rózsavizet vettem a kezembe,
elindultam vele piros tojást szedni,
adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok,
ha pedig nem adtok,
licskes-lucskos, facsaró
víz lesz a ruhátok!

Ákom, bákom, berkenye,
szagos húsvét reggele,
leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot!

E háznak van rózsabokra,
megöntözném, hogy virulna.
A kis kertész fáradtsága,
egy pár tojás a váltsága.

Egy nyulacskát beszalaszték,
ha nem bánnák, megöntözném.
Öntök asszonyt, lányával,
várok tojást párjával.

Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág.
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen, az ég harmatával,
teljék a tarisznya szép piros tojással.

Kosztolányi Dezső: Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.