Artisjus Irodalmi Nagydíj

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat, alapítása óta eddig 95 költő és író vehette át az elismerést. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díjról a szerzői egyesület vezetősége hozott döntést.

Az idei díjakat május 12-én, a Magyar Zene Házában adják át a zenei Artisjus-díjakkal együtt.

A 2025-es év irodalmi díjazottjai:

Artisjus Irodalmi Nagydíj: Szilágyi Ákos (Elvégre – Naplóversek 2017–2023)

Artisjus Irodalmi Díj (költészet): Kemény István (Lovag Dulcinea)

Artisjus Irodalmi Díj (próza): Szűcs Teri (Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia)

Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány): Ács Pál (Hősök és hősénekek – A magyar hősköltészet Zrínyi előtt)

Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány): Sipos Lajos (Babits Mihály levelezése 1927–1929)

Artisjus Irodalmi Díj (esszé): Lányi András (Búcsú a tizenkilencedik századtól)

Szilágyi Ákos

Szilágyi Ákos egyetemi tanár, költő, esztéta, szerkesztő, közíró és műfordító 1974-ben az ELTE magyar-orosz szakán szerzett diplomát, 1976-ban doktorált. Több folyóirat alapító szerkesztője: Jelenlét, Medvetánc, Új Hölgyfutár, 2000; a Fölöspéldány csoport alapítója. Számos könyve jelent meg az orosz művészet, történelem és politika, a politológia kérdéseiről. Ezektől nem elválasztható költői munkássága. Többek között József Attila-díjjal, Pulitzer-emlékdíjjal és a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával tüntették ki. Költőként többezer éves hagyományt felelevenítve elő is adja verseit (az utóbbi években hangfelvételen is rögzítve). Elvégre című díjazott kötete „megkoszorúzza az életművet. Szilágyi mindvégig keveri a történet- és egzisztenciálfilozófiai kérdésfelvetéseket. Nála az egyén (aki van is meg nincs is) mindig magánéletét és magánhalálát nézi, ugyanakkor érzi, hogy történelmi feltételek között kell, hogy éljen és haljon. Mindig az ÉN énekel – csak azt nem lehet tudni, ki is az az ÉN, kihez, kikhez képest látja magát ÉN-nek. Csak azt lehet tudni, mikor énekel: a világvége után. E kötet világlátása végtelenül komor lenne – ha nem dalocskákban lenne megfogalmazva. Szilágyi nem traktátust ír a világ végéről, hanem – akármilyen paradoxul is hat – víg dalokat” – írja méltatásában Margócsy István.

Kemény István

A József Attila-, Déry Tibor-díjjal, Baumgarten-emlékdíjjal és Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett költő 1961-ben született Budapesten, 1980-ban érettségizett Budaörsön. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett 1990-ben. Kötetei 1984 óta jelennek meg. Van köztük két regény, egy novellagyűjtemény, két esszékötet (az egyik Vörös Istvánnal közösen), két „beszélgetős könyv” (Bartis Attilával, illetve Hegyi Katalinnal közösen); a többi vers. Eddig tizenegy kötete jelent meg külföldön bolgár, francia, lengyel, német, román és spanyol fordításban. Díjazott kötetében Dulcinea de Tobosót teszi meg hősének, megfogadva Cervantes parancsát, aki Don Quijote gyászversében megtiltotta, hogy történetét bárki folytassa. „Cervantes magába szívta az olasz lovagi eposz komoly és szatirikus változatának összes tanulságát; Kemény István pedig komolyan veszi, és egyúttal befejezettnek nyilvánítja a magyar irodalom posztmodernnek nevezett korszakát, és ezáltal bebizonyítja, hogy a magyar irodalom folytatható” – fogalmaz laudációjában Szörényi László.

Szűcs Teri

A Déry Tibor-díjjal kitüntetett író, kritikus, irodalomtörténész, független kutató 1975-ben született Leningrádban, a Szovjetunióban. 2009-ben szerzett doktori fokozatot az ELTE esztétika doktori programján. Foglalkozott a holokauszt irodalmával, magyar roma irodalommal, feminista és queer művészettel. Dolgozott többek közt az ELTE és a Corvinus Egyetem oktatójaként. Volt szociális munkás és projektkoordinátor is. A felejtés története (A holokauszt tanúsága irodalmi művekben) című tanulmánykötete 2011-ben jelent meg. Több mint egy évtizede otthongondozásban vesz aktívan részt. A Visszatért hozzám az emlékezet az eközben írt esszék és naplók regénnyé összeálló gyűjteménye; „a leépülés érzékletes leírása, megrázó tanúságtétel”, ami ráadásul a szerző „a leningrádi gyerekkorát, az ottani orosz, zsidó, szovjet identitások kusza szövedékét” is kibontja. „A valóság irodalom akar lenni, csak hagyni kell neki; Szűcs Teri ezt példamutatóan megcsinálta” – írja méltatásában Grecsó Krisztián.

Ács Pál

Ács Pál 1954-ben született Budapesten, 1979-ben diplomázott az ELTE magyar–orosz szakán, ugyanebben az évben szerzett diplomát a MÚOSZ Újságíró Iskoláján is. 1978-tól a Kortárs szerkesztőségében dolgozott, 1979-től olvasószerkesztőként. 1985-ben a Pesti Turf nevű lóversenyújsághoz került át. 1986-től nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott, 2019 óta a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója, 2025-től intézeti szeniora. Több egyetemen oktatott régi magyar irodalmat, számos nemzetközi tudományos projektben vett részt. Tudományos munkáinak tárgya többnyire a kora újkori magyar irodalom, történelem, vallástörténet és művelődéstörténet. Számos 16. századi irodalmi szöveget rendezett sajtó alá. Három tanulmánykötete jelent meg, angol nyelvű könyvét 2019-ben publikálta. A Hősök és hősénekek egy alig ismert irodalomtörténeti témáról szól: arról, hogy „a 16. századi magyar költészet hogyan örökítette meg a kortárs hősöket és az elődöket. Nemcsak rendkívül alapos történeti filológiai elemzéseket végez, hanem e hősi figurák, események máig nyúló emlékezetét is vizsgálja. Mély belátást nyújt arról, hogyan alakul és működik a történelemről való tudásunk és emlékezetünk” – írja a könyvről méltatásában Margócsy István.

Sipos Lajos

A József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész 1939-ben született Kassán, a világháborút Losoncon élte meg, 1946 óta Budapesten él. Az ELTE orosz-magyar szakos diplomájának megszerzése után tanított általános iskolában, gimnáziumban; aspiráns volt az MTA Irodalomtudományi Intézetében, majd a Budapesten működő Pedagógiai Főiskola tanszékvezetőjeként dolgozott. 1983-tól az ELTE egyetemi docense, majd professzora, 2009-2010 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, 2010 óta professzor emeritus. Monográfiát írt Tamási Áronról és Berda Józsefről, de érdeklődésének és munkásságának középpontjában Babits Mihály életműve áll. 1985-ben szervezte meg a Babits Kutatócsoportot, amely többek között elkészítette a prózai és drámai művek kritikai kiadását, majd elkezdődött a levelek sajtó alá rendezése és közreadása. A mintegy tízezer levelet hátrahagyó Babits Mihály széles kapcsolati hálóval rendelkezett a művészettől a politika világáig. A kötetek bő jegyzetanyaga bemutatja „a korszak minden fontos törekvését, a történelmi, társadalmi, művészeti élet rejtett dimenzióit”, és a feltárt új összefüggések a Babits-művek értelmezését is segítik – írja méltatásában Báger Gusztáv.

Lányi András

Lányi András 1948-ban született, 1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán film- és tv-rendező diplomát szerzett. Több játék- és dokumentumfilmet készített. Érdeklődése később az irodalom felé fordult, elbeszélései, esszékötetei és egy történelmi regénye jelenik meg. A 90-es években a Liget irodalmi és ökológiai folyóirat főmunkatársa. Részt vesz a dunai vízlépcsők elleni mozgalomban, később az ökológiai gondolkodás hazai elterjesztése körül játszik fontos szerepet: ökofilozófiai és politikai tárgyú könyvei jelennek meg. Több egyetemen tanított és tanít. Habilitált egyetemi docens, az ELTE Humánökológia mesterszak alapítója. Több mint húsz könyve, számos tanulmánya jelent meg, köteteket szerkesztett. Díjazott művében „a reformkor nagy alakjainak sorsát, műveit elemzi. Nagy érzékenységgel ábrázolja vereségeiket és azt is, hogyan tudtak ezekből eredményeket kovácsolni, ha nem is életükben, legalább utókorukban. Bár a cím szerint búcsúzik a tizenkilencedik századtól, a kiábrándultság nem végleges, a »nem« mögött ott vannak az »igenek« is. Könyvét olvasni szellemi gyógyulás” – fogalmaz laudációjában Báthori Csaba.

A korábbi években többek között Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Márton László, Bereményi Géza, Darvasi László és Rakovszky Zsuzsa részesültek az elismerésben.

Fejléckép: Szilágyi Ákos (fotó/forrás: Artisjus Irodalmi Díjak)

Forrás: fidelio.hu