A bábművész, akit Lengyel Pálnak hívtak

Hosszan tartó, súlyos betegség következtében, életének 69. évében február 18-án elhunyt Lengyel Pál, az egri Harlekin Bábszínház igazgatója, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke, a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagja.

Lengyel Pál Diósgyőrben született 1943. október 4-én. 1964-1975 között a miskolci Manézs Amatőr Színpad alapítója és rendezője volt, majd a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja lett. 1979-ben kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981-től az Állami Bábszínház rendezője volt, megalakulásakor, 1992-ben a Kolibri Színház tagja lett, 2003-tól az egri Harlekin Bábszínházat igazgatta. 1997-től a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke volt. 2003-ban Blattner Géza-díjjal, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Több kortárs szerző művét vitte színre. Főbb rendezései: Szabó Magda: Tündér Lala; Lázár Ervin: Berzsián és Dideki; Debussy: Játékdoboz; Foster: II. Erzsébet; Kästner-Mosonyi Aliz: Emil és a detektívek; Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik.

Nánay István kritikus így búcsúzik Lengyel Páltól:

„Nehéz elhinni, hogy a fáradhatatlan, a konokul csak a munkának élő, feladatot feladatra halmozó Lengyel Pált elvitte az orvul rátörő betegség.

Hatvankilenc évéből negyvenhetet színházcsinálóként volt jelen a magyar kulturális életben. 1964-ben alapította meg a miskolci Manézs Színpadot, amely az akkori nagy amatőr-alternatív egyetemi együttesek, az Universitas és a Szegedi Egyetemi Színpad mellett a kísérletező színház egyik legerősebb műhelye lett. Amikor a Színpadot a politika ellehetetlenítette, társulata egy részével együtt Kaposváron talált menedéket és kibontakozási lehetőséget. Zsámbéki Gábor bízott benne, első jelentős ottani munkája (Berzsián és Dideki) nemcsak hivatásos rendezői pályáját indította el, hanem Lázár Ervinnel kialakuló több évtizedes alkotói együttműködését is.

Számos gyerekelőadás színre állítása után 1981-ben Budapestre szerződött, s az Állami Bábszínházban egy életre elkötelezte magát a bábozás mellett. Az 1992-ben létrejött Kolibri Színház alapító tagjaként szerepet vállalt az új együttes stílusának formálásában, majd visszatért a Budapest Bábszínházba, ahol társulati tagként, illetve vendégként haláláig dolgozott. 2003-ban lett az egri Harlekin Bábszínház igazgatója.

Csaknem minden bábszínházban dolgozott, s előadásait számos hazai és külföldi fesztiválon díjazták. Munkásságában jelentős helyet foglalnak el azok az előadások, amelyek a báb műfaját igyekeztek a felnőtt nézők számára is elfogadottá tenni. Közben emlékezetes színházi előadások is fűződnek nevéhez, mint például Hamvai Kornél első színpadi bemutatkozása, a Márton partjelző fázik (1998, Merlin Színház).

Rendezői munkájával egyenrangúan fontosnak tekinthető a pedagógiai. Egyik vezető tanára volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem első bábszínész osztályának (1995-99). Számos tanfolyamon tanított amatőr színházi és bábszínházi rendezőket határon innen és túl, illetve rendszeresen zsűrizett Balassagyarmaton, Adácson, a kaposvári Gyerekszínházi Biennálén, a kecskeméti, a békéscsabai, a pécsi, a kolozsvári és más bábszínházi fesztiválokon.

1997 óta a Bábművészek Szövetségének elnökeként is igen sokat tett e szakma elismertetéséért, rangjának növeléséért. Mint a Magyar Színházi Társaság vezetőségének tagja egyszerre képviselte a bábos szakma érdekeit és állt ki a magyar színházi élet problémáinak szakmai kezelésének ügye mellett.

Munkásságát hivatalosan többek között Blattner Géza-díjjal (2003), valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével (2010) ismerték el.

Már betegen készült egy Liszt Ferenc zenéjére tervezett előadásra, ám ennek bemutatójára már nem kerülhet sor.”

(forrás: fidelio)