Idén a Covid-19 járványhelyzet miatt rendhagyó módon és körülmények között zajlott a Kaleidoszkóp VersFesztivál. A résztvevőkön is érezhető volt, hogy a nehéz helyzet ellenére, mennyire fegyelmezetten, és mégis az előadások közben felszabadultan adták át magukat, akár a versmondók, akár a színházi előadások, akár az előadóestek körében.
Ebben az évben két, egymástól távoli helyszínen zajlott a VersFesztivál, Budapesten és Pécsett, s mindkét helyszínen egymást váltották a versenyprogram és a kiegészítő program előadásai. Az előadásokat külső nézők csak korlátozott számban látogathatták, tekintettel a szigorú egészségügyi korlátozó intézkedésekre. A közönség többségét ezért a fellépők és kísérőik jelentették, akik szinte kivétel nélkül megnézték a többi előadást, performanszot és filmet is.
A döntős alkotásokat két zsűri szemlézte. Bagossy László Csokonai-díjas rendező, drámapedagógus, színházi-, és filmes szakember, Takács Bence Kazinczy-díjas előadóművész, az MMA ösztöndíjasa, televíziós műsorvezető, Temesvári Gabriella képzőművészet terapeuta alkotta az egyik grémiumot, ők döntöttek a versszínházi előadásokról és a verszenéről. A versmondás és versfilm kategóriák díjait Wiegmann Alfréd televíziós szakember, Radnóti-díjas színházi és tévéfilm-rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője, Király Erika Radnóti-díjas versmondó és Bogdán Gergő szinkronrendező és szinkronszínész ítélte oda a legjobbaknak.
A Fővárosi Művelődési Házban Lutter Imre fesztiváligazgató a Magyar Versmondók Egyesületének elnökeként, míg Pécsett az Escargo Szobaszínházban Alapi Tóth Zoltán, az Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezet, mint otthon adó intézmény vezetője volt a házigazda. Budapesten 2020. szeptember 25-től 27-ig tartott a rendezvény, míg Pécsett egy héttel később, 2020. október 4-én és 5-én zajlott.
A versmondó versenyek kategóriájában, ahol összesen 112 versenyző lépett pódiumra, a legkisebbektől a felnőttekig mindenki megmérettette magát az ítészek előtt. A tematika a 200 éve született Vörösmarty Mihály és kortársai mellett a jelen költészetére épült, s a legkisebbek közül sokan éltek a lehetőséggel, hogy mesemondás terén is megmutassák tehetségüket.
A zsűri a legkisebb, általános iskolai korosztállyal kapcsolatban kiemelte a pedagógusok és a szülők felelősségét abban, hogy a gyermekek lelki fejlődésében mekkora szerepet tölt be a versekkel, prózákkal töltött idő, az olvasás élménye. Ebben segíteni és támogatni kell őket, mert minden színpadon álló előadó a lelkéből ad át egy darabot, közöl egy gondolatot, ami majd hosszú évek múlva fog eredményt hozni, akár ezen a pályán helyezkednek el, akár nem. Felnőttként sokkal empatikusabbak lesznek a versek által. A fiatalok és a felnőtt korosztály vonatkozásában is meglehetősen széles spektrumban mozogtak a választott versek, legalább annyira, mint a versmondók: a fiatalok egyébként jellemzően a hozzájuk korban is közel álló szerzők műveit tolmácsolták (Varró Dániel, Lackfi János, Tóth Krisztina, Erdős Virág, Szabó T. Anna, Grecsó Krisztián, Nagy Zsuka), az idősebbek a jelenkori költők közül többen mondtak verset Buda Ferenctől, Mezey Katalintól, Juhász Ferenctől, Kányádi Sándortól, Bella Istvántól, Tandori Dezsőtől, Kukorelly Endrétől, Parti Nagy Lajostól és Turczi Istvántól, a klasszikusok közül Vörösmarty mellett Petőfi, Arany és Kölcsey hangoztak el leginkább.
A zsűritagok értékelték a versválasztás mellett a technikai eszközöket, ezen belül a beszédtechnika gyakorlásának fontosságát is kiemelték, illetve arra hívták még fel a figyelmet, hogy a szövegek értelmezését a tapasztalati háttér mennyiben tudja segíteni.
KaleidoszKópé-díjban részesült Szakály Dominik Péter a Vasvári Általános Iskola 7. osztályos tanulója, Halasi Lőrinc a Garay János Gimnázium 6. osztályos növendéke és Stomp Bence Áron (14) a Szerencsi Rákóczi Zsigmond Református Kéttanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákja, míg a felnőttek arany-, ezüst- és bronzminősítésű oklevelet vehettek át.
A versfilmek területén is sok értékes alkotást láthattak a résztvevők, ahol több megközelítésből dolgozták fel a verseket az alkotók. A Kárpát-medence minden tájáról érkeztek alkotások, beleértve a Partiumot, Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket és Kárpátalját. Kortárs és klasszikus költők verseinek animációs, játékfilmes és etűd jellegű adaptációit sorakoztatták fel a jelentkezők, hangulatukban, mondanivalójukban is szerteágazó módon. Összesen 22 versfilm jutott a döntőbe, ezek közül 12 alkotó jelent meg a helyszínen, az ő filmjeiket vetítettük le.
A verszenei koncertek ezúttal versenyen kívül zajlottak, mert a zenekarok többsége visszamondta a döntőben való szereplés lehetőségét, a koronavírus járvány miatt. Fellépett Molnár György, Nemcsók Nóra és Billing Gyöngyi; a 30Y zenekar zenés színházi felállásban, Beck Zoltánnal és a Kávészünet zenekar duo formációja.
A versszínházi előadások repertoárja az utolsó pillanatig folyamatosan változott, mert a társulatok, fellépők esetében többször jelentett komoly problémát egy-egy tag kiesése, illetve valakinek a megfertőződése miatt sokakat érintő karantén. A könnyedebb, vidám előadások közül kiemelkedett Gál Tamás főszereplésével a Csavar színház darabja, Arany János nagysikerű A nagyidai cigányok című művének színpadi változata, a kisebbeknek szóló, de a felnőtteket is megnevettető, egykoron a világ legrosszabb gyerekét megformáló Kovács Róbert vezette Tükörszínház előadása, a Kiskakas gyémántfélkrajcárja című interaktív produkció. Kuriózumnak számított a Weöres Sándor Psyché című műve alapján készült mozgásszínházi előadás, a Feledi Project társulatától, a slam poetry műfaját képviselve Bánki Beni nívós produkciója, középpontban Szilágyi Domokos versével, míg a Soproni Petőfi Színház és a Forrás Színház koprodukciója, A zuhanás második pillanata, illetve a Látókép Ensemble Ernelláék Farkaséknál című előadása aratott nagy sikert, Turczi István felolvasószínháza mellett.
Összességében elmondható, hogy bár a helyzet nem tette egyszerűvé az immáron 20. éve megrendezett Kaleidoszkóp VersFesztivál szervezését, és az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy megtartható-e az egyes előadások, mégis sikeres volt a rendezvény, mind színházszakmai, mind közművelődési szempontból. Talán pont azért is, mert mindenki érezte, hogy most feltöltődhetnek a művészet adta lelki táplálékkal és jó ideig ez tudja őket kárpótolni a személyes élmények hiányáért azokban az időkben, amikor a biztonság azt követeli meg, hogy a színháztól, koncerttermektől, rendezvényektől távol maradjunk. A színpadon állók egymástól is tanulhattak, a szakmai zsűri pedig tanácsaival segítette az egyes előadók, versmondók, alkotók munkáját.
A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
