Barion Pixel
Connect with us

Udvariatlan szerelem

Ha a középkori szerelmesekről csak a kardját csörtető Lancelot jutna eszünkbe, akkor egy kiadósat csodálkozhattunk: olyan merész, vaskos, pajzán, obszcén, fülledt, az érzékiségtől a túlcsordulásig elcsöppenő, játékba szőtt verseket kaptunk, melyek hallatán a hölgyek vére az arcukba tódul, az uraké meg merőben másfelé…

Az Udvariatlan szerelem – az obszcén trubadúrok című egyórás dramatizált összeállítás az egyik szerkesztő és fordító, Győrei Zsolt munkája, míg a zenét Fekete György, Csórics Balázs és Bakos-Kiss Gábor írták. Az előadók, négy üdítően tehetséges és kiválóan éneklő frissen végzett színihallgató, a Színművészeti Egyetem operett-musical szakon végzett művészei, azaz Csórics Balázs, Fekete Linda, Horváth Andor és Bakos-Kiss Gábor. Természetes játékuk olyan megelevenítő erővel bír, s annyira élvezik a játékot, hogy a produkció megtekintése után nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy a kötet és az előadás ötlete egyszerre született, s nehéz elképzelni, hogy nem egy összetartozó egészről van szó. Talán az ikerkötet is megérdemelne egy hasonló összeállítást, a kettőt akár össze is lehetne vonni. Mert a két antológia forgatása egyszerre ajánlatos, hogy megragadhassuk, helyénvalón értelmezzük a középkori költészet eszmevilágának egészét, együttes valóságát. A pogány ösztönvilág és a keresztény spiritualitás a kor költészetében kibékíthetetlen ellentétet alkotott, a költészet színterén is harcoltak egymással, s a kettő közeledése és eggyé válása a nyugati lírában csak lassan indult meg. Paradox módon az utókor mégis összeilleszti a két korabeli világot, hogy megértse a középkort, s az ellentétek így rákényszerülnek, hogy totalitássá egészítsék ki egymást. (Prae.hu)

Az estet többek között a Múzeumok Éjszakáján, a Sziget Fesztiválon, a Kaleidoszkóp VersFesztiválon és a Spinoza Kávéházban lehetett látni, jelenleg is az Első Magyar Versszínház repertoárdarabja.

 

To Top